Today's thoughts

Asszem mostmár elég sok minden történt ahhoz, hogy egy kerek posztot lehessen írni... De mindent az elejéről.

Szóval...ahonnan mesém kezdeném, egy éjjeles meló utáni nap. Békésen szenderegtem páromnál, és 9 óra tájban arra ébredek, hogy mi van, ha pozitív a teszt? Na igen, bevallom végképp nem számítottam rá, meg is néztem milliószor, szugeráltam a második kis vonalat, de az akkor is ott virított. Teljesen kiborultam. Féltem mindentől. A család és baráti véleménytől, de legfőképp hogy hogyan tartsunk el egy ilyen lurkót. Erre egyszerű a válasz: pénz pénz pénz. De arra kérdésre, hogy honnan, máris nehezebb válaszolni. Persze ezt nem akartuk készpénznek venni, holott egy mezei teszt is megmondja rögtön a hCg szint alapján a terhességet, még aznap meglátogatta párom a nőgyógyászát, majd egy kis vér lecsapolása után (szegénykém, úgy sajnáltam :)<3), másnap kiderült, hogy bizony 100% a terhesség. Viszont félelmetes, hogy ekkorra már kezdtem megkedvelni a gondolatot. Egyre jobban a párom mellett álltam, még akkor is, mikor a családom nagy részétől, bizonyos személyeket eltekintve, megkaptuk a "mivan ha beteg lesz?" és a "hogyan tartjátok majd el?" kezdetű szentbeszédeket. Meglepett azonban, hogy apu örült a hírnek. Ez mindenképp dobott azon az elméletemen hogy mindent elkövessek, csak azért, hogy a menyasszonyom és a mi kis drágánk ne szenvedjen hiányt semmiben. A terv? Jó kérdés...

Először is gyakorlati helyet kell intézzek, legalább a törvényszerinti minimálbér 20%-os fizetésével. Ez alap lenne. Tegyük fel, minden jól megy tanulás terén, megkapom a 60 ezer forint ösztöndíjamat, letettem a szakmai vizsgát. Hű de jó lenne csak így átesni rajta és hopp meg is van :P Szóval e hónapban durván megmarad 10 ezrem, jövőhónapban mégegyszer ennyire számítok, plusz az a 60 ezer ami minnyárt 100 ezer március végére. Azért nem semmi, de nagyon meg kell kötni a gatyamadzagot ha el akarom raktározni a muszájosabb időkre. Természetesen szeretetben és boldogságban, ha rajtam múlik, nem lesz hiány =)

Március vége...költözök itthonról. Találtunk egy pont optimális albérletet, habár én kissé sokallom azt a 80 ezret havonta, de ha hárman is leszünk rá, esetleg meg lehet oldani, ha szűkösen is. Már nagyon várom, kicsit meg akarom ízlelni milyen függetlennek lenni, amit már párom évek óta élvez. Kiváncsi vagyok, ugyanolyan e mint azt elmesélte :P Lesz nagy ágyunk, szekrénysor, komplett konyha, fürdő, egyszóval ideális egy családnak :) Zoli ez rád is vonatkozik, mi egy kis család leszünk ott :P Hmm de persze bizonyos keretek között, az asszonyt nem adom xDD

Úgy voltam vele, végre elszállnak az aggályaim és elkezdhetek koncentrálni a jövőre. Persze ebbe is beleszól a természet. A Drága tegnap eléggé magába fordulós volt, mint kiderült az expasija miatt... Vajon miért érdekli még mindig hogy mi lett volna ha...? Ha az a ha nem lenne, most én sem lennék valószínűleg. Valahogy úgy érzem, akárhányszor Csabival van, saját magát sanyargatja. Mindig eszébe jut, mikor együtt voltak, és kérdőre vonja ilyenkor, hogy miért? Egyre többször... Persze nem tiltom el tőle, mert talán ő az egyetlen barátja. Csak ne mondaná nekem hogy milesz akkor ha engem is cserben hagy, megcsal, s ilyesmi dolgok. Namost:

1. Ha én szeretek valakit, főleg ha eljegyezve vagyok, főleg ha gyereket várok tőle, akkor nem gondolkozok azon hogy milenne ha nem lennénk együtt. Ez akkora életbiztosítás, ahogy ő mondta, nekem, hogy a legboldogabb férfi lennék ha össze tudnánk szedni a pénzt és egészséges gyermeket tudnánk felnevelni.

2. Ugyancsak, ha én szeretek valakit, nem fogom kérdezgetni a volt páromat arról, miért nem jön össze velem újra, mit gondol rólam és mi lett volna ha nem csalom meg? Mert rosszul esik a másiknak...

Remélem rá lehet fogni ezt ilyen terhesség alatti kiborulásnak, ami elég gyakori a nőknél. Minden esetre megbeszéltük a dolgokat, és még sokáig beszélni is fogunk róla, főleg a picúrkáról :) Szeretem őket mindennél jobban, és az életemet adnám mindkettőért!! Bármikor!

"Minden hátrány magával hozza a vele egyenértékű előny csíráját.„